Drábik János: A pénzügyi világválság háttere

Leleplezô 2010/2. szám

 

Szabad piac helyett pénzrablás:

,,Káoszból születik az új világrend”

 

 Miért fújják tovább a ’pénzbárók’ a spekulációs buborékokat?

 A fináncmágnások még nem fejezték be a pénzbuborékokkal folytatott hazardírozást a globális kaszinóban. A pénzgyártás pókerjátékosai szinte megszállottként garázdálkodnak és fejik tovább az egész emberiséget ezekkel a spekulációs pénzbuborékokkal. Lehet, hogy ugyanolyan kényszercselekvés rabjai, mint a skorpió a tanmesében? A skorpió ugyanis leküzdhetetlen belső késztetéstől hajtva mart bele a békába, amelynek a hátán éppen átkelt a folyón. Egyszerűen nem tehetett mást. Skorpió lévén, neki lételeme volt, hogy a másikba döfje halálos méreggel teli fullánkját. Marnia kellett, még akkor is, ha tudta: emiatt mindketten a vízbe fulladnak. A jelek szerint a pénzhatalom szenvedélybetegei sem képesek megfékezni kielégíthetetlen pénzéhségüket. Pénzt kell gyártaniuk mindenből, minden lehetséges eszközzel, félresöpörve minden erkölcsi és jogi normát. Életelvük: „Gazdagodok, tehát vagyok.” Ez a sorsuk, ezért vannak a világon, s még akkor is ezt kell tenniük, ha ez lesz végzetük. A szomorú lehetőség azonban az, hogy globális skorpióként magukkal ránthatják a pusztulásba az egész emberiséget.

Van azonban más értelmezési lehetőség is. Átgondolt világstratégia is meghúzódhat a szenvedélyes pénzhajsza, és a pénzrendszer tudatos csődbejuttatása mögött. Ez lehet a történelem-formáló erők - a pénzuralmi világelit - régóta tervezett korszakváltása, az általa szorgalmazott új világrend bevezetésének az első szakasza. Azért kell behatóan elemeznünk a pénzügyi világrendszer összeomláshoz vezető okokat, technikákat, folyamatokat, mert ha sikerül megtalálnia az emberiségnek a helyes diagnózist, akkor az elősegítheti annak a hatékony terápiának a megtalálását is, amely véglegesen megszabadíthatja a világot az uzsoracivilizáció pestisjárványától, a leépülés, a halál kultúrájától.

 

Hamarosan világméretű összeomlás várható?

 

Dr. Marc Faber egy Londonban működő hedge fund (spekulációs kockázati tőkealap, vagy egyszerűen befektetési tőkealap) menedzsere a 2010. február 22-én Tokióban tartott konferencián azt közölte a jelenlévő 700 nyugdíj-és vagyonkezelő alap vezetőjével, hogy elemzése szerint számolni kell a pénzrendszer és a világgazdaság összeomlásával. (A japán fővárosban a CLSA Asia-Pacific Markets nevű csoport tartotta a tanácskozását. A CLSA betűszó a Credit Lyonnais Securities Asia nevű független vagyonkezelési és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó csoport, amely elsősorban a világ legnagyobb befektető intézményeit szolgálja ki. A CLSA-nak, amely 1986-ban jött létre, Honkongban van a központja, de további 19 fontos térségben regionális központja is működnek.)

Ez a kutatásra és ügyfelei maximális kiszolgálására specializálódott brókerügynökség évente tart a világ legnagyobb befektetői számára tanácskozásokat. Egyedülállóan alapos elemzéseire az egész pénzvilág odafigyel. Dr. Faber tehát nem akárkiknek tanácsolta azt, hogy vonják vissza befektetéseiket a részvénypiacokról, mert véleménye szerint világméretű összeomlás várható. Faber a portfoliók átrendezését, és a befektetések legalább felének a feltörekvő piacok eszközeibe való helyezését ajánlotta a piaci szereplőknek. Marc Faber kemény szavakkal bírálta a Federal Reserve System laza monetáris politikáját, mert az alacsony kamatok elősegítik újabb spekulációs-buborékok létrejöttét.

Faber lehetségesnek tartja a világméretű pénzügyi összeomlást, és ezért javaslatokat tett az erre való felkészülésre. A londoni pénzember háborús helyzet kialakulásától tart, ahol olyan stratégiákat használhatnak, mint a vizek megmérgezése, vagy a mobiltelefon-rendszer megbénítása. Ha erre a „Dirty War”-ra (piszkos háborúra) fel akarnak készülni a befektetők, akkor a reálgazdaság vagyontárgyait, kézzel fogható fizikai eszközeit kell vásárolni, s ezen belül is elsősorban mezőgazdasági termelőegységeket, farmokat és termékeket. Azt ajánlotta a világ legnagyobb befektetőinek: gondolják újra globális eszköz allokációikat és befektetéseiknek legalább felét a feltörekvő piacokba fektessék.

Faber még azt is javasolta a jelenlévőknek, hogy az arany és az ezüst piacán továbbra is ún. „hosszú pozíciókat” részesítsék előnyben, míg az amerikai államkötvények esetében a short ügyleteket. Arra is kitért, hogy az elkövetkező években meg fognak szaporodnia a költségvetési problémák. Ami a világpolitikát illeti, Faber arra számít, hogy növekszik a katonai szembenállás Kína és az Egyesült Államok között elsősorban az egyre korlátozottabb kőolajforrások miatt. Jelenleg az Egyesült Államoknak kedvezőbb a helyzete, mert mind az Atlanti, mind a Csendes óceán felől szabadon jut hozzá az energiahordozókhoz, és ezt még az alaszkai és a mexikói tartalékok is kiegészítik.

700 főnyi hallgatósága nagyon is figyelt Faberra, mert ő volt az, aki 1987-ben a tőzsdei krachot megelőző héten jelezte az összeomlást, és ennek megfelelően gyorsan intézkedett is. E tekintetben Nouriel Roubini-re hasonlít, aki kiérdemelte magának a „Dr. Doom” (Dr. Végzet) becenevet. Mielőtt részletesen elemezzük, hogy a világ pénzügyi elitje, akiket egyre inkább „Money-Bubble Barons”-nak (Pénzbuborékokat felfuvó rabló-lovagoknak neveznek), miért és hogyan folytatják ezt a tevékenységüket, a pénzügyi világelit egy másik tanácskozására is kitérünk röviden.

Erre a tanácskozásra 2009. októberében a londoni Claridge Hotelben került sor. A világ legbefolyásosabb bankárai évente kétszer tartanak munkatanácskozást, ahol a legfontosabb üzleti kérdésekben cserélik ki gondolataikat, és próbálnak közös stratégiát kialakítani. A brit bankárok vezetői arról győzködték amerikai kollégáikat, hogy csökkentsék rendkívül magas juttatásaikat, mivel a vezető ipari-országok kormányai csillagászati összegeket költöttek a világ bankrendszerének a megmentésére. Ezeket az összegeket a kormányok ráterhelték az adott országok adófizetőire. Ez ellenérzést, sőt felháborodást váltott ki a lakosságból. A brit bankvezérek szerint a pénzügyi szektornak nagyobb felelősséget kell vállalnia a pénzügyi válság előidézéséért, és ennek látható jeleként csökkentenie kell csillagászati összegű juttatásait. Fizetésen felüli jutalom, prémium akkor jár, ha egy pénzintézet nyereséges, ha az adott bankár, banktisztviselő különlegesen jól teljesített, és megszolgálta, hogy részesedjen az extra nyereségből.

Az amerikai legfelső szintű bankárok azonban keményen ellenálltak brit kollégáik javaslatainak. Elsősorban a JP Morgan, a Morgan Stanley és a Goldman Sachs vezetői tanúsítottak elutasító magatartást. Azzal érveltek, hogy egy ilyen lépés bűzlik a szocializmustól, és mint ilyen, a leghatározottabb ellenállásba ütközne. Az amerikaiak nem így intézik üzleti ügyeiket. Akik viszont védték ezt az álláspontot, úgy gondolták, ha a pénzügyi szektor együtt működik a kormányokkal, és hozzájárul ahhoz, hogy a pénzügyi ágazat szereplőinek a jövedelme arányosan csökkenjen, az valójában az egész pénzügyi ipar érdekeit szolgálná, mert csökkentené az általános költségeket egy rendkívül érzékeny politikai légkörben. A hatalmas bonuszok folyamatosan emelik a költségeket, és ezeket nemcsak a közvélemény miatt, hanem a pénzügyi ágazat egésze érdekében kell csökkenteni. A 2008-as pénzügyi világválság kitöréséig a beruházó bankok általában jövedelmüknek több mint a felét fizették ki - elsősorban a vezetőiknek - évente. A részvényesek és a közvélemény együttes nyomására a kifizetéseket azonban az évi jövedelem 30-40%-ára mérsékelték. A kifizetéseket pedig ma már részvényekben teljesítik, és csak kisebb mértékben készpénzben. Ezt szorgalmazták a G20-ak által elfogadott irányelvek, valamint a Financial Stability Board (Pénzügyi Stabilitási Testület) döntései.

(A Pénzügyi Stabilitási Fórumot, FSF, a vezető ipari országok pénzügyi hatóságaiból, pénzügyminisztereiből, központi bankáraiból és nemzetközi pénzügyi struktúrák vezetőiből álló csoport hozta létre 1999-ben a nemzetközi pénzügyi stabilitás erősítése érdekében. Ez az elsősorban a G7-ek, később a G8-ak országaiból álló testület segítette elő a pénzügyi intézmények, tranzakciók nemzetközi ellenőrzésében való együttműködést. A Pénzügyi Stabilitási Fórum irányítását egy titkárság látta el, amely a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankjának, a BIS-nek a központjában működött. 2008. november 15-én a G20-ak csúcstalálkozója úgy döntött, hogy a tagok sorába felveszik a feltörekvő gazdaságú országokat, köztük Kínát is. 2009-ben a G20-ak londoni csúcstalálkozóján hozták létre az FSF utódszervezetét, a Financial Stability Board-ot. A Pénzügyi Stabilitási Testületnek, az FSB-nek a G20-ak azon résztvevői is a tagjai, akik korábban nem voltak FSF-tagok.)

 

Kik a pénzgyártó „buborék-bárók”?

 

A XIX. században, amikor a világ egyik vezető ipari államává vált az Egyesült Államok, még egy-egy legendás személyhez vagy családhoz kapcsolódtak a hatalmas vagyonok. Az acélipar Andrew Carnegie-hez, Amerika első nagy olajipari vállalata, a Standard Oil a dinasztiaalapító John D. Rockefeller-hez, vagy a Morgan pénzügy és acélipari birodalom J.P. Morgan-hoz. Aki olvassa életrajzaikat, az megismerkedhet kíméletlen üzleti módszereikkel, s azzal, hogy szédületes meggazdagodásuk mögött a középkor rablólovagjait is túlszárnyaló kapzsi szerzésvágy húzódott meg. E rablólovagnak is nevezhető ipari birodalomépítők helyébe a XX- század végén és századunk elején másfajta fehérgalléros „lovagok” léptek.

A folytatás a nyomtatott lapszámban olvasható.....

Oldal: SPEKULÁNS PÉNZBÁRÓK - Drábik János
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - A LEGJOBB ARCHÍV CIKKEK 2010 ÉVFOLYAMAI - © 2008 - 2024 - borbortokosklub.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat