Drábik János

Milyen világrend születik a pénzügyi világválságból?

Válaszút előtt a pénzuralmi világelit

 

A világot irányító nemzetközi pénzkartell számos hálózatot és intézményt működtet. Ezek közül is kiemelkedik fontossága miatt a Trilateral Commission (Háromoldalú Bizottság), a Council on Foreign Relations (Külkapcsolatok Tanácsa), valamint a Bilderberg Csoport. A Háromoldalú Bizottság Dublinban vitatta meg a világhelyzetet, a Külkapcsolatok Tanácsa pedig Montrealban. A harmadik fontos szervezet, a Biderberg csoport pedig a Barcelona közelében fekvő Sitgesben tartotta ezúttal is zárt ajtók mögött tanácskozását. A Bilderberg Csoport idei eszmecseréjén egyértelművé vált, hogy a transznacionális érdekcsoportok vezetőit aggasztja az eurót körülvevő bizonytalanság, mert veszélyezteti a további európai integrációt, valamint az új globális valutára való áttérést. A Görögországban kibontakozó pénzügyi válság egyrészt megingatta az európai pénzügyi rendszert, másrészt ürügyül szolgált olyan drasztikus megszorító intézkedések bevezetésére, amelyek kaotikus viszonyokat idézhetnek elő. A transznacionális elit arról akarja meggyőzni a közvéleményt, hogy a káoszt és az anarchiát csak a jelenlegi világuralmi viszonyok gyökeres átalakításával lehet elkerülni. A szándékosan előidézett káosz, amelyet a szuper-gazdag oligarchák pénzügyi intézményeikkel, óriás bankjaikkal és a tulajdonukban lévő kockázati-tőke alapokkal az ellenőrzésük alatt tartottak, alkalmat nyújthat olyan globális pénzügyi mechanizmus létrehozására, amelyre az egy-központból irányított világrendszer - a világállam – működtetésére szükség van.

A Görögország ellen beindított pénzügyi támadás az euró, és euró-zóna egésze elleni támadássá alakult át. A fejlemények bizonyos fokig kapcsolatban álltak a görög gazdaság strukturális problémáival is. A kibontakozó válság méretei már az Európai Unió gazdasági és politikai integritását fenyegették. Mindezt nem lehet a gátlástalanul nyerészkedésre törekvő nagy pénzügyi játékosok kapzsiságával magyarázni. Nyilvánvaló, hogy mélyrehatóbb okok is találhatók a görög válsághelyzet kialakulása mögött. Erre utalt Soros György, amikor kijelentette: az Európai Unió ezt a válságát elsősorban az európai, közelebbről a német politikusok vonakodásának köszönheti.

A nevezettek késlekedtek meghozni a felhalmozódott problémákra vonatkozó döntéseket. Emiatt az Európát sújtó válság mindaddig folytatódott, amíg az EU illetékesei nem döntöttek az Európai Valutaalap létrehozásáról, amely lehetővé teszi az EU tagországok egyre növekvő költségvetési hiányainak a leküzdését. Az európai vezetők arra kényszerültek, hogy válasszanak az euró-zóna összeomlása, és az Európai Unió irányításnak a további centralizálása között. A transznacionális pénzkartell úgy látja, hogy a monetáris uniót ki kell egészíteni fiskális unióval, vagyis Brüsszelből kell irányítani az európai adórendszert, és az Európai Unió tagállamainak a költségvetési politikáját.

Jacques Attali, francia pénzügyi és gazdasági szakértő, aki Mitterand, korábbi francia elnök közeli munkatársa és az Európai Beruházási és Fejlesztési Bank (EBRD) első elnöke volt, a közelmúltban részletesen is kidolgozott egy konkrét tervet az EU erőteljesebb központosítására. Attali azt ajánlja, hogy az EU tagállamai hozzák létre saját intézményeiket a pénzügyi rendszert irányító struktúrák tevékenységének a szoros ellenőrzésére. Ajánlotta továbbá, hogy vezessenek be új hitelezési rendszert, amely nem kapcsolódik az Európai Központi Bankhoz, sem az Beruházási Bankhoz, illetve a kormányokhoz. Ez az új hitelezési rendszer garanciát vállalna az életképes helyi pénzügyi szervezetek működéséért, és tulajdoni részesedést is vásárolna magának bennük. Ez az európai hitelintézet csak meghatározott feltételek mellett nyújtana hiteleket.

Attali szorgalmazta európai pénzügyminisztérium létrehozását is, amely kezdettől fogva jogosult lenne az Európai Unió nevében kölcsönök nyújtására. Ez kiegészülne egy Európai Költségvetési Alap felállításával, amelynek hatáskörébe tartozna azon tagországok költségvetésének a felügyelete, amelyeknek a felhalmozódott adóssága meghaladja nemzeti össztermékük 85%-át. Attali úgy vélte, hogy ha vonakodnak ezt megtenni az európai döntéshozók, akkor még súlyosabb válsághelyzetekkel kell a jövőben szembenézniük.

Az Egyesült Államok nyomására Angela Merkel, német kancellár végül hozzájárult - állítólag Nicolas Sarkozy francia elnök nyomására is -, hogy 2010. májusában az Európai Unió pénzügyi és gazdasági miniszterei aláírjanak egy megállapodást az euró-zóna költségvetési stabilizációjáról. Létrehoztak egy 60 milliárd eurós pénzügyi alapot, amely kisegíti az átmenetileg fizetési nehézségekkel küzdő országokat. E pénzügyi kisegítő rendszer keretében a pénzügyi nehézségekkel küzdő tagországok 440 milliárd euró nagyságrendben olyan hitelekhez juthatnának, amelyeket az Európai Unió tagországai együttesen szavatolnak. A Nemzetközi Valutaalap kötelezettséget vállalt további 250 milliárd euró garantált hitel folyósítására, ha ez szükségessé válik. Ennek a 750 milliárd eurónak az a célja, hogy biztosítsa az euró-zónához tartozó államok fizetőképességét. E feladat végrehajtásában az Európai Központi Bank is részt vesz.

A világ központi bankjai is bejelentették, köztük az amerikai Federal Reserve, a FED, hogy soron kívül megfelelő összegű dollárt bocsát az Európai Központi Bank, valamint a brit és a svájci bankok számára. Mindezt a centralizált európai pénzügyi rendszer kialakítására tett első lépéseknek is tekinthetjük. Egyelőre még nem világos, hogy az új globális pénzügyi rend tervezői konkrétan miként képzelik el a világ pénzügyi irányítását, és ebben a „new global financial order”-ben milyen szerepet szánnak az olyan intézményeknek, mint a Nemzetközi Valutaalap. Az is a napirenden van, hogy a Nemzetközi Valutaalap elláthassa egy nemzetek feletti szabályozó és irányító központ szerepét, amelyet a G-24-ek testülete felügyel.

 

Bővülnek a nemzetek feletti hatalmi szervek

 

A világ ismét a tanúja lehet egy olyan nemzetek feletti mechanizmus kialakításának, amely ellenőrzi az egyes államok nemzetgazdaságait, és ha válsághelyzet alakul ki, akkor gyorsan közbelép a szükséges változtatás érdekében, de felkészülten és szervezett módon. Ennek lényege szorosabbra fűzni az integrációt az Európai Unión belül, mert ez az euró-atlanti hatalmi tömb - a Nyugat - megerősítésének az előfeltétele. A világ pénzuralmi vezető körei által Európára rákényszerített program a részben mesterségesen előidézett adósságválságot újabb hatalmas kölcsönök nyújtásával kívánja ellensúlyozni. Ez a megoldás valójában súlyosbítja, és nem megoldja az egyes államok költségvetésében jelentkező problémákat. Az égető problémák elódázásának legfőbb oka, hogy még nem alakult ki a világelitben egységes álláspont ezekben a kérdésekben a legfőbb globális döntéshozók körében folyó hatalmi harc miatt.

Az Európai Unió tanácsának a statisztikai hivatala, az Eurostat szerint 2010-ben az euró-zónához tartozó államok eladósodottsága nemzeti össztermékük 77,7%-áról 83,6%-ára növekszik. A pénzügyi szakértők nemcsak Görögország és Portugália esetében, de Spanyolország, Olaszország és több más ország esetében is az eladósodottság mértékére vonatkozó statisztikai adatokat a tényadatokhoz képest alacsonynak tartják. Görögország eladósodottsága eléri nemzeti össztermékének a 875%-át. Lengyelország esetében az eladósodottság a nemzeti össztermék 15-szöröse, Szlovénia esetében a 11-szerese. Az Egyesült Államok eladósodottsága nemzeti össztermékének az 5-szöröse, az euró-zóna tagállamainak az eladósodottsága az adott államok nemzeti össztermékéknek a 4,34-szerese.

A strukturális átalakítások egyelőre még váratnak magukra. A helyzet enyhítésére az Európai Unió pénzügyminiszterei megegyeztek a német terv elfogadásában. 2010. május 21-én az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet és az Európai Unió Tanácsának elnöke, Herman A. van Rompuy támogatta a tagállamok költségvetésének a szorosabb egyeztetését, beleértve a szankciók kiszabását is azokra a tagállamokra, amelyek megszegik az Európai Unió költségvetési szabályait. E szankciók közé tartozik azon tagállamok szavazati jogának a felfüggesztése, valamint infrastrukturális beruházásaik támogatásának a megvonása, amelyek ismételten vétenek a költségvetési korlátok ellen. Felmerült az is, hogy az Európai Unió már azt megelőzően megvizsgálja az egyes tagállamok költségvetéseit, mielőtt azok a nemzeti törvényhozások elé kerülnek.

Az Európai Unió Bizottsága, az Európai Központi Bank és az euró-csoporthoz (euró-zónához) tartozó 11 ország azonban további ambiciózus tervekről is tárgyalt. Ezek közé tartozott az euró-zóna 11 tagállama közös költségvetésének az elfogadása.

Azért, hogy elkerüljék a pénzügyi összeomlást, az Európai Unió országai egymás után kényszerültek rendkívül népszerűtlen megszorító intézkedések bevezetésére. Befagyasztották az állami alkalmazottak bérét és nyugdíját, csökkentették a szociális kiadásokat, növelték a nyugdíj korhatárt. Görögország elsőként kényszerült ilyen intézkedéseket hozni. Utána Németország döntött arról, hogy 2011-től 2016-ig évente 10 milliárd euróval csökkenti állami kiadásait. Franciaország megszüntette az alacsony jövedelmű családok számára az évi nyugdíjat.

A Nemzetközi Valutaalap nyomására Spanyolország is átfogó nyugdíjreformra kényszerült, ennek keretében befagyasztják a nyugdíjak indexelését, csökkentik a közalkalmazottak létszámát és fizetését. Hasonló megszorításokra készülnek Nagy-Britanniában, Olaszországban és több más országban. E megszorítások következményeit nehéz felmérni, mert a munkanélküliek létszáma a munkaképes lakosság körében elérte a 10%-ot, és további növekedésére lehet számítani. Ennek következtében az Európai Unió tagállamaiban legalább 80 millióan élnek a szegénységi szint alatt.

Mindezt azért említettük meg a Bilderberg Csoport sitgesi találkozója kapcsán, mert érzékeltetni akartuk: meglehetősen nehéz kérdésekben kellett súlyos döntéseket hoznia annak a hatalmi elitnek, amely továbbra is meg akarja tartani ellenőrzését a világ felett.

A világ-elit számos meghívottja ezúttal távol maradt a találkozótól, mert a tanácskozáson való részvétel már túlságosan kedvezőtlenül érintheti megítélésüket, ha jelenlétük ismertté válik. Az uralkodó pánikhangulatot csak fokozták a Nemzetközi Valutaalap megszorító intézkedései nyomán kirobbant véres tüntetések Görögországban. Ez is jelezte, hogy a világ-elit fokozatosan kezdi elveszteni uralmát az események felett, miközben a világközvélemény ellenséges beállítódása fokozódik. A világközvélemény fokozott érdeklődését jelzi, hogy a londoni Guardian számára már másodszor készített beszámolót a Bilderberg találkozóról Charlie Skelton, de részletes tudósítást közölt róla a Russia Today is.

Különlegességnek számít, hogy az Európa Parlament felkérésére Daniel Estulin – aki figyelemre méltó könyvet is írt a Bilderberg Csoport működéséről – előadást tartott a brüsszeli politikusok számára. Ebben azt állította, hogy a világ pénzügyi elitje a globális gazdaság összeomlását készíti elő azért, hogy átalakítsa a világgazdaságot egy globális részvénytársasággá, amelynek egyedül ő az irányítója és haszonélvezője. Estulin könyve világszerte a Bilderberg Csoportra irányította a figyelmet, megvilágítva, hogy milyen szerepet játszik, és miért kell tevékenységét leállítani. A pénzuralmi világrendben is léteznek azok, akik vezetnek és azok, akik a meghozott döntésekre reagálnak. Ez utóbbiak jobban ismertek, többen vannak, és látszatra erősebbek, az igazi hatalom azonban az előzőeknél van. A globális pénzügyi rendszerben az oligarcha réteget a Bilderberg Csoport képviseli.

A Bilderberg Csoport szervezete dinamikus, vagyis időről időre változik, befogadja, de maga is létrehozza az új jelenségeket, és eltávolítja azokat, amelyek hanyatlanak, amelyek felett eljárt az idő. Tagjainak egy része folyamatosan változik, de a szervezet maga változatlan. Ez egy önmagával párbeszédet folytató, virtuális hálózat, amely össze van fonódva a pénzügyi, politikai és gazdasági és ipari irányítással. A Bilderberg Csoport titkos társaság. A mindent látó szemhez tartozik. Estulin azonban állítja: nincs olyan klasszikus értelemben vett összeesküvésről szó, ahogy azt elképzeljük. Nem ülnek titkos csoportok a sötétben egy asztal körül, kezeiket fogva, egy kristálygömböt figyelve, s így tervezve a világ jövőjét.

A Sitges-ben összegyűlt embereket meghatározott eszmei elkötelezettség kapcsolja össze. A Bilderberg Csoport még nem a világkormány vagy az új világrend, egyelőre a globális részvénytársaság megerősítésére törekszik. Estulin szerint a Bilderberg tanácskozások célja azonos ideológiát követő világ-arisztokráciának a létrehozása, amely képes optimálisan irányítani bolygónkat Európa és Észak-Amerika elitjeinek az együttműködésével. Egy olyan óriási kartellhálózat, amely hatalmasabb, mint bármely nemzet a világon. Ez a szuper-kartell ellenőrzi az emberiség életbevágó szükségleteit, természetesen saját érdekeit és jólétét szem előtt tartva. A világ többi része, az alul maradottak, a „mosdatlanok nagy tömegét” alkotnák.

A Bilderbeg Csoport a nemzetközi pénzügyi közösség azon intézménye, amely a leghatalmasabb és legagresszívabb pénzügyi érdekeket reprezentálja. A jelen helyzetben ez az emberiség legrosszabb ellenségeinek a kombinációja - vélte Estulin. A Bilderberg Csoport a korporációs tömegtájékoztatás figyelmének a központjába került. Nem azért, mert a tájékoztatási ipar hirtelen ráébredt a többi ember iránti felelősségére, hanem azért, mert a közvélemény rákényszerítette a véleményhatalom képviselőit annak a belátására, hogy az elnökök és kormányfők, a királyok és királynők csak dróton rángatott figurák a világformáló erők kezében, amelyek a színfalak mögött tevékenykednek. A világgazdaság összeomlása közepette valami történt. Az emberek gyakran ki vannak szolgáltatva olyasminek, amit nem értenek. Ez arra ösztönzi őket, hogy fellépjenek saját érdekeik védelmében. Ez történt Görögországban, ez van folyamatban az Egyesült Államokban.

A pénzügyi válság örvénylése elsodorta az emberek félelmét. Felismerték, hogy létük került veszélybe, ezért elveszítették félelmüket, és ma másképp látják a Bilderberg Csoportot. Ezért mondhatta a Külkapcsolatok Tanácsa, a CFR, montreáli tanácskozásán Zbigniew Brzezinsky, a Trilaterális Bizottság egyik alapítója, hogy a globális méretű politikai öntudatra-ébredés - a világ-eliten belül folyó hatalmi harccal együtt - már veszélyezteti a globális kormányzás létrehozására irányuló világstratégiát. Estulin kemény szavakkal ítélte el azokat, akik titkos társaságok számára dolgoznak, és anyagi előnyökért elárulták nemzetüket. Őket nemcsak saját népük és nemzetük, de az egész emberiség árulóinak nevezte.

Estulin kitért a Római Birodalom bukására, majd a XIV. században bekövetkezett hanyatlásra, a spekulációs pénzügyi buborék létrejöttére, majd pedig a történelmi újkor beköszöntére. Ekkor új intézmények jöttek létre. Megszületett a modern nemzetállami köztársaság koncepciója, amelyben a természetjog elvei érvényesültek. A polgárok az államot - fő feladataként - a tudományos és a technológiai haladás szolgálatával bízták meg. A Bilderberg Csoport tagjai azonban világbirodalmat akarnak. Ezt nevezik globalizációnak. Sokan gondolják úgy, hogy egy birodalom létrehozásához pénzre van szükség. A pénz azonban önmagában nem hoz létre sem a vagyont, sem a gazdaságot. A pénznek nincs belső értéke. Az emberi szellem és tudás határozza meg bolygónk fejlődését.

 

A világgazdaság szándékos rombolása

 

A Bilderberg Csoport által képviselt világ-elit már nem először rombolja szándékosan a világgazdaságot. E zárt érdekcsoport elődei ezt tették a XIV. században, a sötét középkorban, amikor a lakosság jelentős része megsemmisült. Ez a világ-elit a jelenben nulla növekedést és nulla progressziót akar. A Külkapcsolatok Tanácsa, a CFR, egyik 1980-ban készült anyaga szerint a globális gazdaság ellenőrzött dezintegrációjára van szükség. A Bilderberg Csoport 1995-ben szintén a pusztítás mellé ált, mégpedig úgy, hogy tervbe vette e világgazdaság szándékos összeomlasztását. A nagy világválság ténylegesen mások vagyonának a tömeges elvételét célozta. Ez a világválság nem tüntette el Amerika kapitalistáit. Ellenkezőleg! A gazdasági világválság még gazdagabbá tette őket, mert lehetővé tette a vagyon elvételét azoktól, akik előállították és működtették, és azokhoz csoportosította át, akik máris gazdagok voltak.

A Bank of America sokmilliárd dollárt keresett az 1929-től 1937-ig végzett árverezésekkel. Egy percig se gondoljuk, hogy a várható újabb gazdasági világösszeomlás – a Soros által jelzett és még előttünk álló második szakaszkövetkeztében - a leggazdagabbak érdekei fognak sérülni. Egyedül azok lesznek a vesztesek, akik nem tartoznak közéjük. Jó példa erre Görögország. Arra tesznek kísérletet, hogy összeomlasszák gazdasági rendszerét ahelyett, hogy megengednék: Görögország újraszabályozhassa pénzügyi rendszerét. Görögország adósságának fizetését rákényszerítik Európára, de ez az adósság teljesen értéktelen. Ez valójában a szemétpénz monopóliuma. A kifizethetetlen görög adósság Európára történő áthárításával kényszerítik ki Európa pénzügyi rendszerének az átalakítását és a nagy államok folyamatos zsarolását.

A sitgesi Bilderberg tanácskozásról a lényeget is tartalmazó hivatalos tájékoztatást ezúttal sem adtak ki. A hozott döntéseket általában a tanácskozás után bekövetkező eseményekből tudják a megfigyelők kikövetkeztetni. Ezért is érdekes, hogy 2010. június 7-én, vagyis egy nappal a sitgesi találkozó után, miről döntöttek a világ legnagyobb gazdasági hatalmainak, a G-20-aknak, a pénzügyminiszterei és jegybankárai. A G-20-tanácskozás résztvevői dél-koreai találkozójukon elvetették az eddig folytatott gazdaságélénkítő politikát, és elutasították a globális bankadó bevezetését is. A G-20-ak pénzügyi irányítói úgy döntöttek, hogy a bővülést ösztönző, gazdaságélénkítő intézkedések helyett szigorú fiskális politikára kell átváltani. Ezt azzal indokolták, hogy a pénzügyi rendszert elbizonytalanítja a világszintű adósságválság lehetősége. Ugyanezek a pénzügyi irányítók 2010. áprilisában még úgy foglaltak állást, hogy a fiskálisösztönzéseket egészen addig folytatni kell, amíg a magánszféra és a termelőgazdaság kellőképp megerősödik.

A pénzügyminiszterek tanácsa üdvözölte a magas költségvetési hiánnyal küszködő országok válságkezelő lépéseit. A francia pénzügyminiszter azt is hozzátette, hogy az adósság konszolidációja fontosabb, mint a gazdasági növekedés elősegítése. Az amerikai pénzügyminiszter azonban rámutatott, hogy az európai államok költségvetésének kiigazítása világszerte nehezíti a növekedési lehetőségeket. Timothy Geithner a fiskális szigort hatástalannak tartja, amíg nem áll helyre a piaci bizalom. A globális bankadóval kapcsolatban a G-20-ak pénzügyminiszterei abban maradtak, hogy egyelőre minden ország saját maga gondoskodjon hitelintézeteinek a felügyeletéről és adóztatásáról. Mindezt úgy kell elérnie, hogy biztosítsa a bankrendszere átláthatóságát. Továbbra is napirenden marad azonban egy nemzetközi pénzpiaci szabályozás bevezetése 2012 végéig.

A Bilderberg tanácskozásokat megfigyelő szakértők csaknem egybehangzóan arról tájékoztatták, hogy Sitgesben téma volt egy Irán elleni esetleges háború kérdése is. Hogy erről született-e döntés, egyelőre nem tudhatjuk. Több szakértő is úgy véli, hogy hasonló a helyzet ahhoz, ami 1929 és 1939 között volt. Ezért az új világrend létrehozásán fáradozó világerők esetleg a pénzügyi és gazdasági eszközökön túlmenően a háborút is felhasználják az új világrend, az egyközpontból irányított világkormány mielőbbi létrehozása érdekében. De erre vonatkozóan is egyelőre csak találgatásokra vagyunk utalva, és majd a bekövetkezett események fogják megerősíteni, hogy igazuk volt-e az elemzőknek vagy tévedtek.

 

Hogyan lehetne megoldani a pénzügyi világválságot?

 

Először arra kell válaszolnunk, hogy mi okozta a pénzrendszer eltorzulását, világszinten történő szélsőséges elfajzását. Minden egyes ember egyszerre és elválaszthatatlanul természeti, társadalmi és lelki-szellemi lény. A pénz, mint jel, azonban csak az ember egyetlen vonatkozását képes mérni és közvetíteni, mégpedig azt, amit, mint a társadalom tagjaként egy közösségen belül fejt ki. A társadalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepét és az általa előállított javakat lehet mennyiségi mutatókkal többé-kevésbé összehasonlítani és mérni. Ezért, amikor egy olyan komplex jelenséget, mint az emberi közösségek kölcsönhatása egymással és a természeti környezettel, vagyis amikor az emberiségnek a természettel folytatott anyagcseréjét mérjük, akkor segédeszközként használhatjuk a pénzt. A mennyiségi oldalra redukált komplett tevékenységet számsorral is leírhatjuk. Ezek azonban csak azt mutatják meg, hogy mi az, ami több vagy kevesebb, illetve milyen nagyságrendben az.

Mindebből kimarad az embernek, mint természeti lénynek az összetettsége, és ugyanúgy nem tudunk meg semmit az ember összes egyéb dimenziójáról. Ez rendkívül nagy redukciót jelent, mert minden egyes ember egyszeri és megismételhetetlen mikrokozmosz is egyben. Amikor tehát a sokszorosan összetett bonyolult értékeket próbáljuk pénzzel kifejezni, lehetetlen feladatra vállalkozunk, amit nem lehet megoldani. Amit megoldásnak tekintünk, az semmi egyéb, mint bizonyos elvonatkoztatott mennyiségi mutatóknak a számsorokba rendezése, és valamiféle számviteli rendszerben való nyilvántartása.

A nyilvántartás különösen az informatika kibontakozásával önálló intézménnyé vált olyannyira, hogy gyakran a nyilvántartás maga az érték, és fontosabb, mint az, amire vonatkozik a nyilvántartás. A komplex jelenségek redukálása egydimenziós, absztrakt és homogén számsorokká természetesen megkönnyíti az összehasonlítást, és ha a számosság az érték, akkor ez a számbeli összehasonlítás értékmérő is lehet. A számvitelben lényegében követeléseket tartunk számon, amelyeket értékmérésre is használunk. Fokozatosan a követelés maga vált fizetőeszközzé, és amikor az üzleti felek elszámoltak egymással, fizetés gyanánt követeléseket cseréltek.

A számivetelben nyilvántartott követeléseknek különböző hozama van, és az elszámolás a hozamok egybevetésével történik. Ha számbeli viszonyokat kifejező bankjegy, pénz inflálódik, az negatív hozam az inflációs pénz tulajdonosa számára. Ha a számlapénz is ebben a bankjegyben szerepel a számviteli nyilvántartásban, akkor az a bankjeggyel együtt annak megfelelő arányban inflálódik. A számvitelben az ügyfél bankbetétje pénzkövetelés a banktól. Amikor a bank nyújt hitelt a kölcsönfelvevő ügyfélnek, akkor az a bank követelése az ügyféltől.

Varga István fejtette ki több a Magyar Nemzetben megjelent írásában, valamint különböző fórumokon tartott előadásaiban, hogy a banki mérleg épp a tükörképe a vállalkozások mérlegének. A bank eszköze, amit folyamatosan gyarapít, hogy több hozama legyen, az nem a bank kötelezettsége. A pénzügyi intézmények (elsősorban a bankok) saját pénzeszközeiket akarják gyarapítani, és kötelezettségeiket csökkenteni. Minél sikeresebb egy pénzintézet, egy befektető pénzalap vagy egy bank, annál több az eszköze, és minél nagyobbak ezek az eszközök, annál nagyobbak ügyfeleinek az adósságai.

 

A bankok sikerének titka – az eladósítás

 

Ahhoz, hogy egy hitelezéssel foglalkozó pénzintézet sikeres legyen, eredményesen kell eladósítania ügyfeleit. Ezek az eladósított partnerek maguk is lehetnek bankok és pénzintézetek, befektetési alapok. Amikor a bankrendszeren belül ezek a pénzügyi szereplők kölcsönösen eladósítják egymást, valójában pénzt gyártanak a bankrendszeren belül. A bankrendszer azonban már rég elszakadt a fizikai termékeket előállító értéktermelő reálgazdaságtól. A bankrendszerben nyilvántartott követelések és tartozások csupán számsorok, és a bankrendszer nyersanyaga számítógép jelekből áll. Ezeknek a számsorokba rendezett jeleknek a szaporítása különböző virtuális módszerekkel lehetséges.

Az értékhordozó fizikai termékeket és emberi szükségleteket kielégítő szolgáltatásokat előállító reálgazdaság szereplője küszködik a bányászattal, a feldolgozással, a fejlesztéssel, a kereskedelemmel, a szállítással, a szolgáltatások tömegével, információk beszerzésével, és az adózással. Ezzel szemben a pénzügyi szektor, és a benne működő bankhálózat egydimenziós üzem, neki csak a számviteli jeleket kell gyarapítania.

Amikor a világ jelenlegi pénzügyi rendszerét kialakító transznacionális pénzkartell el- érte, hogy az állami kibocsátású pénzt kiszorítsa, majd pedig a helyébe lépő központi banki jegypénzek kivonását is az ellenőrzése alá vonta, létre tudta hozni a kamatozó hitelpénz monopóliumot, amelyhez a szükséges pénzt már a bankrendszer teremtette meg számlapénz formájában. Az állami pénz, a jegybanki pénz, valamint a számlapénz még kapcsolódott bizonyos fokig az értékelőállító reálgazdasághoz. A kamatmechanizmus miatt azonban a hitelpénz – meghatározott idő elteltével - már nem tudott kellő mértékben növekedni a reálgazdasághoz kapcsolódva. Ekkor beindult a szintetikus pénz tömeggyártása, amely pénznek már csak virtuális banki eszközök, pénzügyi „termékek” szolgáltak fedezetül.

A normális az lenne, ha a gazdasági élet közvetítését szolgáló jeleket azok állítanák elő, akik a jelzett értékeket, fizikai termékeket és hasznos szolgáltatásokat előállítják. Az élet természetes rendjének az felel meg, ha a jel másodlagos és első az, amit jelez. A pénz esetében azonban olyan jellel van dolga az emberiségnek, ahol a jelek előállítása teljes mértékben el lett szakítva azoktól, akik a jelzett értékeket előállítják. A jelek előállítása keveseket megillető előjoggá vált, és átkerült egy önjelölt, szűk és zárt érdekcsoport tulajdonába, amely a jelek előállítását magán-monopóliumává tette. Az általa lényegében ingyen előállított jeleket rendkívül drágán adja használatba az értékelőállító reálgazdaság szereplőinek. Amíg nem jött létre ez a kamattal működtetett magánpénz-monopólium, addig a közhatalom – az állam - közszolgáltatásként állította elő a gazdasági élet közvetítését ellátó jeleket: a termelőmunkával, értékelőállítással, fizikai termékekkel és szükségletet kielégítő szolgáltatásokkal fedezett pénzt. Amíg ez a rendszer működött, addig munkával és termeléssel lehetett elsősorban pénzt előállítani. Ekkor a pénzügyi szektor még csak kiszolgálta a reálgazdaságot, és a pénz, mint jel az értéktermelő gazdaság közvetítő közege volt.

A folytatás a nyomtatott lapszámban olvasható....

 

Oldal: VÁLASZÚT ELŐTT A PÉNZURALMI VILÁGELIT - Drábik János
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - A LEGJOBB ARCHÍV CIKKEK 2010 ÉVFOLYAMAI - © 2008 - 2024 - borbortokosklub.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat