Dr. Ilkei Csaba: A nyugati világ igenis beavatkozhatott volna...

A szabad magyar rádiók utolsó 24 órájának hiteles szövegei

 

A szabad világ igenis beavatkozhatott volna az 1956-os magyar forradalom oldalán. Az első lépések meg is történtek. Csak egy szűk kör ismeri az akkori NSZK-ban történteket. A magyarországi fegyveres felkelés első napjaiban az amerikai politikai és katonai vezetés meg is tette az első lépéseket. Drábik János szerint Münchenből elindítottak a Salzburg felé vezető autópályán több tankhadosztályt, ám még az osztrák-NSZK határ előtt egy parancs megállította őket. A Szabad Európa Rádió akkori szerkesztősége szerint tíz órán át várakoztak Rosen-heim és Bad Reichenhall között. Ezekben az órákban az akkori vezető politikusok közül J. F. Dulles külügyminiszter beteg, Eisenhower elnök tanácstalan volt, csak Nixon támogatta a katonai beavatkozást – elhamarkodottan. A szuezi válság és a geopolitikai realitások gyorsan megváltoztatták a körülményeket. A páncélos hadosztályokat visszarendelték.

Az 1956-os magyar forradalom sorsa lényegében akkor dőlt el, amikor az Egyesült Államok előbb október 28-án, majd rövid időn belül még kétszer biztosította Moszkvát: nem kíván Magyarország segítségére sietni! Ettől a Szovjetúnió vérszemet kapott, Mao Ce Tung és Tito pedig visszarettent Nagy Imre kormányának támogatásától és fokozatosan ellene fordult.

Sorrendben: október 28-á az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete: Henry Cabot Lodge felhívta a Biztonsági Tanács figyelmét John Foster Dulles külügyminiszter Texas-ban elhangzott kijelentésére, miszerint:

“Nem tekintjük ezeket a nemzeteket - Magyarországot és Lengyelországot -potenciális katonai szövetségeseknek.”

Másnap, október 29-én az Egyesült Államok moszkvai nagykövete: Charles Bohlen tudatta a Kremllel, hogy Eisen-hower elnök megerősítette Dul-les álláspontját.

Mit jelentett Eisenhower megerősítése? Ezt pontosan az elnök november 14-i sajtótájékoztatóján tudhatta meg a világ. A következőket mondta:

“Az Egyesült Államok sem most, sem korábban nem támogatta egyetlen védtelen nép nyilt lázadását olyan erő ellen, amely felett várhatóan nem győzedelmeskedhet...”. “...soha nem sürgettük vagy javasoltuk az elmúlt években, amióta ilyen problémákkal küszködünk, olyan fegyveres felkelés kirobbantását, amely csak katasztrófát hozhat barátainkra.”

Mondta ezt az USA elnöke ahelyett, hogy az Egyesült Államok elismerte volna Nagy Imre forradalmi kormányát, az ENSZ pedig megfigyelőket küldött volna. Ebben az esetben a szovjet vezetés feltehetően nem kockáztatta volna a világháborút.

Így látta ezt két jeles és bátor amerikai politikus is.

Thomas J. Dodd szenátor bírálta az óvatos és habozó amerikai magatartást:

“A magyar forradalom páratlan lehetőséget kínált a szabad világnak, hogy visszaállítsa a szabadság határait a háború előtti alapokon. Elmulasztot-tuk e kínálkozó alkalom kihasználását és ezzel elkövettük a háború utáni legsúlyosabb politikai hibánkat.”

Robert D. Murphy külügyminiszter-helyettes Dulles mellett:

“A történelem talán bizonyítja, hogy a szabad világ igenis beavatkozhatott volna, s megszerezhette volna a magyaroknak a hőn áhított szabadságot. De itt nálunk a Külügyminisztéri-umban senkinek sem volt tehetsége vagy fantáziája ahhoz, hogy utat mutasson.”

A Szovjetúnió tehát megkapta a zöld jelzést a forradalom nyílt leverésére. (Október 31-én Moszkvában az SZKP elnökségében már teljes a konszenzus az invázióról, igaz, a Budapestről még haza nem tért Mikojan és Szuszlov nélkül. De Mikojan hamarosan ott terem és roppant csalódott a döntés hallatán, mert meggyőződése, hogy nem szabad fegyveres erőszakot alkalmazni, az erő nem fog megoldani semmit sem. Azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, ha Hruscsov nem hívja össze másnapra ismét az elnökséget. Hruscsov összehívja, de a november 1-i ülésen Mikojan egyedül marad: egyéni lázadása eredménytelen.)

Túl nagy volt a tét a Szovjetúnió számára: 1917 óta előszőr jelent meg az a veszély számára, hogy egy szocialista országból ismét lehet kapitalista rendszerű polgári demokrácia. A példa pedig ragadós lehetett volna a csatlós országokban. A történelem tanúsága szerint a kommunisták soha, sehol nem tudtak hatalomra kerülni külső erők támogatása nélkül: Lenin és Trockij angol és német bankárok pénzével győzött; Mao Ce Tung azzal, hogy az amerikaiak megvonták támogatásukat a koumintangtól és Csang Kaj Sek visszavonult Tajvanra; Tito pedig angolszász fegyverekkel és dollármilliókkal lehetett sikeres partizánvezér.

Ezt a veszélyt tűzzel-vérrel el kellett hárítani. A szovjet katonai intervenció vérbeli agresszió volt, háborús bűncselekményekkel; a csaknem 9 ezer milliárd forint értékű anyagi kárért a mai napig nem fizettek kártérítést, jóvátételt, s a nyilvános bocsánatkérés is megkésett és ellentmondásos.

Az alábbiakban 1956. november 4 történelmi eseményeit idézzük fel úgy, ahogy az azokról szóló híradások a szabad magyar rádiók (Budapest, Győr, Pécs, Szombathely, Nyíregyháza, Miskolc, Szolnok, Dunapentele, Vác-környéke) adásainak utolsó 24 órájában hitelesen elhangzottak.

Ezúton köszönöm dr. Révész Béla egyetemi docens segítségét.

Dr. Ilkei Csaba

tudományos kutató

(A szabad magyar rádiók 1956. november 4.-i adásai az eredeti dokumentumokból lejegyezve a Leleplező - 2010/4 - számában olvashatók, vagy megrendelhető az alábbi elérhetőségeken.) 

A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

SZLIMÁK HAJNALKA TEL: +36 20 221 95 77

Mail: hajnalka.szlimak@gmail.com

Ára: 1490 Ft + POSTAKÖLTSÉG

2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON,

1050 Ft-ért + POSTAKÖLTSÉG,  csak internetes rendelés esetén.

Oldal: A NYUGATI VILÁG BEAVATKOZHATOTT VOLNA... A szabad magyar rádiók utolsó 24 órája... - Dr. Ilkei Csaba
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - A LEGJOBB ARCHÍV CIKKEK 2010 ÉVFOLYAMAI - © 2008 - 2024 - borbortokosklub.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat