Tőke Péter: Kína mentheti meg Magyarországot!

Az is szabadságharc, ha nem adósodunk el tovább, tartozásaink egy részét más fizeti ki, s mi új munkahelyeket teremtő termelésbővítéssel előállított hungarikumokat, multi-árucikkeket szállítunk érte

A múlt heti lapszámunkban a vezető cikkemben egy titokról írtam. Azt fejtegettem, hogy a nyári, IMF-nek adott, ajtót mutató NEM már egy okozat volt, nem tudhatjuk, mi volt az ok, az előzménye. Orbán Viktor nem tehette, nem tette volna meg ezt, ha nincs alternatíva, egy másik pénzügyi vagy gazdasági lehetőség, amely erőt és bátorságot adhatott ahhoz, hogy a magyar fél megálljt parancsoljon a nemzet további megsarcolásának. Nem magyarázat erre az, hogy az IMF-kölcsönnek csak a kétharmadát vettük igénybe, és a felgyülemlett valutatartalékaink lehetővé teszik két évig a törlesztést. Én arra sem számítanék, hogy az EU-tól komolyabb segítséget kapunk. Biztosan létezik más megoldás is, és ez az ismeretlen lehet a kiút, a mentsvár. Lappang tehát itt valami titok. Valaminek történnie kellett, vagy csak kezdetét vette valami, s a lényege csak ezután fog bekövetkezni. Várhatóan frenetikus lesz, nyilván ezért sem beszélnek róla idő előtt.

Nem – az újabb kamatfizetési kölcsönökre

A eladósodottabb országok – sok ilyen van az EU-ban – ugyanazt csinálják, ami bennünket még jobban tönkretett: a felvett kölcsönöket nem a gazdaság élénkítésére fordították, hanem a törlesztésre, kamatokra. Ha ezt a szisztémát követik, akkor különösen válság idején csak keménykezűmegszorításokkal lehet megelőzni az államcsődöt. Orbán Viktor és szûkebb csapata időben felismerte, hogy ezen az úton nem mehetünk tovább. A lakosság további sarcolásának, az újabb kölcsönöknek és az ezzel együtt járó még nagyobb megszorításaiknak megálljt kell parancsolni. Ezt erősítette meg a minap Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász is. Az IMF nem jótékonysági intézmény, semmire sincs tekintettel. Pénzügyi csőlátó. Neki fontosabb, hogy mindenkit megelőzve bevasalja az adósságtörlesztést, és a kamatokat. Hogy is írtam? Az ,,ajánlásaik” ugyanis csak megszorítások, adónövelések, szociális kiadáscsökkentések, áremelések, a maradék állami vagyont is eladni stb. Mindezek parancsok, diktátumok, fenyegető követelések. Orbán Viktor világított rá először a szereptévesztésükre. Nem egy gyarmat kormányzói ők, hanem csak egy nemzetközi pénzintézet, amellyel hitelszerződést kötnek. Ha megkapják a pénzt, annyit mondhatnak: köszönöm. De ezt sem teszik.

Ma már mi is tudjuk, hogy nem lehet egyfelől úgy embercentrikussá és gazdaságélénkítővé tenni az országot, keresztülvinni a belső, mindenre kiterjedő forradalmi változásokat, az egymillió munkahely teremtését, ha másfelől az uzsoraporszívó minden megtakarítható pénzt kiszivattyúz. Ezért is volt kénytelen a kormányfő a pénzügyi szabadságharcot választani. Ennek szellemében tanúi lehettünk, hogy a kormány szeptember óta vaszigorral takarékoskodik, lefarag, pénzeket von el, különadókat vet ki a bankokra, sikerágazatokra azért, hogy betömje az előző kormány hátrahagyott, rejtett hiányait, pazarló kiadásait, indokolt vagy indokolatlan pénzosztogatásait azért, hogy tartani tudja a 2010-re megszabott, 3,8 százalékos államháztartási hiányt, s ezt jövőre kölségvetési szigorításokkal, a magánnyugdíj-pénztárak állami befizetéseinek átirányításával stb. 3 százalék alá csökkentse. Tudom, ez sokakat érint. Egyfelől az ellenpropagandával megtévesztett lakosság bizonyos köreiben nemtetszést, egyes MSZP-s vezetőknél pedig szinte eszelős tiltakozást váltott ki, másfelől a nagy többség pozitívan értékelte, hogy nincs újabb lakossági sarc, megszorítás, a tönkretett gazdaságunk lépésenkénti rendbetételéért történik, ezért is nőtt Orbán Viktor népszerûsége.

Legalább egy tízest Szent Antal persejébe

A 8. oldalon kezdődő, Orbán Éve cikkemben részletesen kifejtem, ezért itt csak röviden utalok rá: az ellenzék, főleg a szocialisták képtelenek felfogni, hogy elkezdődött egy pénzügyi szabadságharc, amelyik felülírja a korábbi szociálliberális szabályokat, jövőre még a selejtes szociálliberális Alkotmányt is. Minden új intézkedés az elmúlt húsz év bûneinek, a magyar nemzet privatizációs kifosztásának, adósságcsapdába kergetésének, eszelős pénzosztogató politikájának, a lakosság elszegényesítésének orvoslását célozza. Mesterházy Atilla demokratúrát emleget, de hiszen, kedves Attila, ezt Fletóval együtt ti találtátok ki. Minden plusz a külföldi hitelezőké, a holdudvaré – és minden mínúsz a lakosságé, s ha jó stréberek vagytok, az IMF kegyesen újabb hiteleket csorgat, hogy növelhesse a későbbi elvonást. A költségvetéshez jobban értő Szekeres Imre parlamenti felszólalása hallatán pedig harsány nevetés fogott el. ez a derék ember csupa olyan cukormázas – normális körülmények között egyébként jogos – követelést fogalmazott meg a jövő évi büdzsé megszavazásának fejében, ami a jelentős kiadásnövelő és a takarékosabb államháztartás elveivel pillanatnyilag összeegyeztethetetlen.

Úgy látszik, a neoliberális agyakban még nem tudatosult, hogy a szisztémájuknak vége, így minden, azzal kapcsolatos törekvésük is hiábavaló, legfeljebb korábbi bûneiket szépítgető, még bennük hívőknek szánt fenntartó-reklám. Nem ismerik a VÉGE szót, a nemzeti pénzügyi szabadságharc pedig számukra a leprával, pestissel egyenértékû. Megértem tehát, hogy nem azt teszik, amit a bûnösöktől a nagy többség elvárna, kussolást, vagy az értettem! szó kimondását. Az a dolguk, hogy minden tévészereplést kihasználva diktatúraellenzőként hisztizzenek. El kell ismernem, MSZP-s polgártársak, jó a mûsor, Oliver Stone se rendezhetné meg jobban a fellépéseiteket. Apropó, ha még nem láttátok, nézzétek meg a Tőzsdecápák 2 címűfilmjét, és olvassátok el Bayer Zsolt 103. oldalon található ,,ajánlását”! Számotokra is tanulságos, megtudhatjátok, milyen világot, kiket szolgáltatok, és ha templomba is jártok, ami nem valószínû, legalább egy fémtízest bedobtok Szent Antal perselyébe, hálából azért, hogy megbuktatok, s ti is egy jobb világban élhettek majd. Egyet azért ti is tartsátok szem előtt: pénzügyi szabadságharc idején rátok is vonatkozik az általam megfogalmazott szlogen, demokrácia: igen!, szabotálás: nem! A következő időszakban a nemzet minden tagjától elvárja a 8. oldaltól olvasható cikkemben leírt legfőbb alapelveket: fegyelem, bizalom, lojalitás! Mert még ellenzékben is a nemzethez tartoztok, a ti érdeketek is az, hogy győzzőn a pénzügyi szabadságharc!

Közös ügyről van szó, ezért nem lehet elhallgatni a különféle oldalak felől hallható aggodalmakat sem. Mindaz, amit a kormány most csinál, szinte tûzoltás, legfeljebb 2011-2012-re elég, utána újra jöhetnek a vészhelyzetek, pénzügyi nehézségek. Ezeket nem lehet ölbetett kézzel, álmokat szőve, a Mindenható pozitív beavatkozásában reménykedve várni. A megszokott, ismételt IMF-hez dörgölőzést megelőzve a kormánynak hathatós alternatívát kell találnia, s itt jön az a titok, amelyről előző számunkban nem írhattunk, de már sejthettük azt, hogy nem ok nélküli volt Orbán Viktor további IMF-segítséget és -beavatkozást elutasító döntése. Meg kell ismételnem azt, amit az előző számunkban csak sejtettem:

Olyan új partnereket, gazdasági szövetségeseket kell keresni, akikkel az eddigivel szöges ellentétes együttmûködést lehet kialakítani. Akinek sok pénze van, az akár ki is fizethetné esedékes adósság- és kamatrészleteinket, s végre nem pénz és hitel forogna, hanem magyar munka, szolgáltatások és termékek törlesztenének. Néha még a piac is kikapcsolható, hiszen állam kereskedik állammal, vagyis állami cégek állami cégekkel. Az IMF-fel szembeni megtakarításból újra lehet teremteni az Európában elsorvasztott iparágakat, a sikerágazatokat tovább lehet fejleszteni, nagyon sok új munkahelyet lehet teremteni és termelni-termelni-termelni, termelést bővíteni. Nem baj, ha ettől feláll a szőr a neoliberális közgazdászok és politikusok hátán.

Azóta Orbán Viktor már Kínában és Oroszországban is járt, és találkozott ezen hatalmas államok miniszterelnökeivel és meghirdette a ,,keletre nyitás politikáját!” Nem titok többé, hogy milyen új gazdasági együttmûködésektől várunk hathatós segítséget. Azért sem titok, mert ebben nem állunk egyedül.

(A cikk és az összeállítás a Leleplező 2010/4. számában olvasható)

 

A LELEPLEZŐ KAPHATÓ AZ UJSÁG ÉS KÖNYVÁRUSOKNÁL!

A 2010 két utolsó száma folyamatosan megvásárolható!

Szerkesztőség elérhetősége: leleplezo2010@gmail.com

RENDELJE MEG A LELEPLEZŐT AZ ALÁBBI ELÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:

 Legfrissebb számok Ára: 1490 Ft

2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON,

990 Ft-ért csak internetes rendelés esetén.

Tel: + 36 20 221 9577

 

 

 

Oldal: KÍNA A MEGMENTŐNK - Tőke Péter
LELEPLEZŐ - ORSZÁGKRÓNIKA - A LEGJOBB ARCHÍV CIKKEK 2010 ÉVFOLYAMAI - © 2008 - 2024 - borbortokosklub.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat