Pákh Imre budapesti otthonában a több kormánytól kapott kitűntetéseivel
Magyarországon a fennálló művészetekkel és tudománnyal foglalkozó intézeteket a régi szocialista rendszer állította fel. Azok húsz évvel a rendszerváltás után is baloldaliak.
Természetes tehát, hogy ezek az intézmények a liberális baloldali ideológiát tekintik működésük, tudományos vagy művészeti tevékenységük alapjául és hozzájuk kötődnek már csak támogatottságuknál fogva is. Eredményeik, magyarázataik mind a liberális baloldalt segítik, ennek az ideológiának a helyességét, eredményességét támasztják alá a közvélemény szemében.
A nemzeti oldalnak most meg kell kezdeni a művészeti és a tudományos szervezetek, mint a társadalom két fontos elemének kiszakítását a balos propaganda markából.
Azért, hogy az ezekben elért eredmények és pozíciók ne világnézeti alapon legyenek értékelve, hanem az elvégzett munka minősége és a magyar nemzet számára való hasznosság szempontjából. Majd később ezeknek az eredményeknek figyelemfelhívóknak kell lenniük, hogy nagyobb környezetünk, mint Európa és a világ elismerését is kivívhassák. Le kell végre zárnunk ezt a legjobb esetben is nemzeti gyökereket és nemzetet-felejtő kőkorszakot és megfelelő cselekvésre van szükség!
Olyan nemzeti, tudományos alapokon felállított intézményeket kell nekünk tehát támogatni, amelynek az alapjai az 1945-ös kommunista rendszert megelőző, vagy annak 1989-es elméleti bukását jóval meghaladó időkbe nyúlik vissza; elkerülve a szocialista világnézetnek még a látszatát és legminimálisabb befolyását is.
Így elnyerhetjük a nemzeti érzelmű magyarság szimpátiáját, majd tovább fokozhatjuk támogatását az általunk felállított intézmények felé.
Lezárva ezzel egyszer és mindenkorra a szocialista tudományosság mítoszát. Mert a tudományokat és a művészeteket kiemelkedő, tehetséges egyéneknek kell művelni, nem ideológiailag megbízható párttagoknak, akiknek erre a szervezetük jogosítványt adott.
A nemzeti jobboldalnak meg kell alkotnia saját tudományos és kulturális bázisát a „magyar kulturális tőke” felhasználásával. Az ilyen intézmények kuratóriumába a nemzetben gondolkodó legelismertebb szaktekintélyeket lehetne bevonni. Sőt, nemcsak a tudomány és a művészet területéről, hanem a társadalmi élet más szférájából is, amelyek szélesítenék ezen intézmények palettáját.
A mesterségesen kreált szervezetek ideje végérvényesen lejárt! Az ilyen alakulatoknak ugyanis nincs már hitele az emberek szemében. Olyan intézményeket kell támogatnunk, amelyet a közérdeklődés hív életre, születésük természetes igényt elégítsen ki a legmagasabb szintű kultúra és tudomány iránt és ne marxista-leninista szabadegyetemként működjenek!
Az alapvetően szükséges szimpátia, elismertség és a nemzeti érzés az új szervezetek felé már létezik. Ezek a szervezetek később kiszélesedhetnének egy nemzeti, művészeti és tudományt támogató intézménnyé, amelynek a művészet csak egyik fő ága volna. Elismert tudósok, művészek, közéleti és társadalmi személyiségek csatlakozásával megfelelő állami támogatással, hozzáértő vezetéssel egy szellemi tőkévé nőhet a Magyar Nemzet számára. Hiszen kultúránknak nemzet egyesítő szerepe és ereje van, s ez az az erő, amely a 15 milliós magyarságot egyesíti bárhol a nagyvilágban.
Egy ilyen nagytekintélyű társaság sikeresen vehetné fel az ideológiai küzdelmet a liberális orgánumokkal, illetve védelmet nyújthatna és támogatást nemzeti témáknak, művészetnek, meglévő vagy újonnan alakuló szervezetek számára itthon és külföldön egyaránt.
Előny lenne, hogy élő és dinamikusan működő szervezetekkel gazdagodna a közélet, amely sikeres és nagy látogatottságú események szervezésével és rendezésével állandó résztvevője lehet a magyar köz- és politikai életnek, az új kormánynak.
A választásokon való jó szereplésével kedvező alkalom kínálkozik arra, hogy az uj kormany ezt a fenti lépést megtegye. Különben önálló programok végrehajtása helyett rá lesz utalva az egymást váltó liberális, szocialista kormányok könyörületére.
A nemzeti jobboldal közszereplését önálló cselekvésekre kell váltani reakciók helyett! Míg a szocialisták az internacionalizmusokban keresik ideáljaikat, addig a nemzetszínű szív Magyarországért, a magyar kultúráért dobog. Végre lehetővé válna a médiumok súlypontáthelyezése is. Nemzeti orgánumok megjelenésével a jobboldal is egyre nagyobb hangot kaphatna ezeken a területeken. A baloldal szekere pedig hamar megfeneklene a „munkát, kenyeret!” jól bevált szlogenja nélkül.
Itt az ideje, hogy „bűnös Magyarország” propagandájából, ami a szocialista kormányzásnak annyira megfelelt, egy boldog, sikeres, kulturált, polgári Magyarország képét vetítsük honfitársaink és a világ elé.
Ezt a fenti kulturális rendszerváltást Szőcs Gézának kellene a Fidesz és a KDNP prominenseivel együtt elkezdenie és kemény kézzel keresztülvinnie. A ,,tarhálók” már megkörnyékezték, dörgölőznek hozzá a neoliberális művészek is. Azt hiszik, semmi sem változott.
Drábik János kollégám jó véleménnyel van Szőcs államtitkár úrról. Hajdanán egy New York-i románellenes tüntetésen beszédében kiállt mellette, később müncheni lakásán újházi tyúkhúslevessel vendégelte meg, amelyből többször is ettek, és egész napon át beszélgettek. Ha jól tudjuk, Géza sokfelé elvetette a sors: kanadai, román, magyar és svájci állampolgárságot is szerzett. Az utóbbit a német helyett kérte, amelyet elutasítottak. Erről szól következő írásunk.
(főszerk.)
A teljes cikk a Leleplező - 2010/4 - számában olvasható, vagy megrendelhető az alábbi elérhetőségeken.)
A LELEPLEZŐ KÖNYVÚJSÁGOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY RENDELJE MEG AZ ALÁBBI ERLÉRHETŐSÉGEN, A LEGÚJABB SZÁMTÓL AZ ELSŐ PÉLDÁNYOKIG:
SZLIMÁK HAJNALKA TEL: +36 20 221 95 77
Mail: hajnalka.szlimak@gmail.com
Ára: 1490 Ft + POSTAKÖLTSÉG
2009 számok és a régebbiek AKCIÓS ÁRON,
1050 Ft-ért + POSTAKÖLTSÉG, csak internetes rendelés esetén.